Résnyi boldogság
Anna 2007.09.21. 22:48
Kőszavak omlottak a .....
Résnyi boldogság
Kőszavak omlottak a Napra, eltakarva a fényt! Hiába sikoltottam zokogva, nem segítettél! Befalazott ablakod, zárt ajtód mögé nem hallatszott el a jaj, mert kirekesztettél. Kőszavak omlottak az éjre is, eltemetve a csodát. Sötét börtönömbe nem jutott, csak "Résnyi boldogság"
Csendes magányomba zártan, képekben száguld a múlt: mámorító hajnalok suhannak... -akkor még szerelmet kuncogtunk- Voltak csillagos egű nappalok, és szikrázó fényű estek... Egy harmatcseppekben fürdő reggelen a zene is megszólalt bennem. Toccata, tremoló, fortissimo... És a karmester nem kegyelmez! A finálé következik most, tudom: a függönyt leereszted.
Dobhártyámban lüktet a hangod, szívemben ott remeg a félsz: vajon milyen lesz a fény után az őrjítő sötét?
|