Őrzöm képed
Samway 2007.10.07. 22:54
Emlékszel a padra,...
Emlékszel a padra, ott a hűs parkban, piciny kezed, kezemben tartva mondtuk, sosem feledlek, mindkét szív, szerelemes dallamot zengett,
Sétálva a vízparton néztük a tájat, a felröppenő vadkacsa-csapattól, éreztem, hogy megrebbentél, hozzám-bújva szorosabban öleltél,
Sokszor talált a lenyugvó nap, bennünket a padon, a vén fa alatt, a sok madárdalt csendben hallgatva, mintha mind, kedvünkért dalolna,
Emléked itt őrzöm a szívemben, együtt töltött perceket nem feledve, képed csak enyém, s követ utamon, amíg élek magamban hordozom,
Park mélyén még ott a vén pad, millió szerelmes szó fültanúja, őrzi, rejti, a sok izzó vallomást, a hulló falevél takarja semmi más,
Az életben még egyszer szeretném, veled bejárni az utat, a fák alatt, még ha a szemünk fakó is marad, a sok emlék könnytől elborítva,
2005.
|