Imádom az ünnepeket. Az ünnepeknél jobban már csak az előkészületeket szeretem. Az ember igazán akkor kap hangulatot, mikor a méteres bevásárló listával rója a tömeget, gondolkodik a megfelelő ajándékokon, a családi ebéden, melyet mindig egy hadseregre készít, szóval mikor sietség és kapkodás az egész nap. A sütést kihagytam. Nem csak innen, családom erőteljes kérésére otthonról is. Főzni kiválóan főzök, de a sütéssel hadilábon állok. Pedig egy darabig kitartóan próbálkoztam. Télapókor például barátnőmmel elhatároztuk, hogy Mikulás- figurás kis mézes sütiket sütünk, és majd cukorhabbal díszítjük. Nos, a cukorhabig nem jutottunk el. Valami oknál fogva a kis sütik, amit a gyerek gipszkiöntőjében nagyon ügyesen elkészítettünk, a sütőben a duplájára dagadtak. Mindenféle Télapó- formájukat elvesztették. Sebaj. Az illat alapján az ízük biztos finom.- gondoltuk mi. Hát nem. Csak az illatuk volt finom. Olyan kőkemény lett az összes, hogy még a kutya sem bírt vele. Ezek után kis családom úgy döntött, hogy örökre eltilt a sütéstől. Elhatároztam, idén húsvétkor tojást festek. Minden húsvétkor festek, de idén valami különlegeset fogok készíteni. Minden kelléket vettünk, port, tablettát, viaszceruzát, még tojást is. Úgy számoltam, ha hatvan tojást megfőzök, akkor talán harminc festhető lesz, nem fog megrepedni. Szépen oda is raktam őket, pianó lángon, ne kocogjanak a lobogó vízben, és elindultam takarítani. Végül is el van az úgy magában. Kb. két óra múlva jutott eszembe a tojás, mikor már csak egy centi víz volt a lábas alján. Úgy hiszem kellőképp megfőttek. Gyorsan megcsináltuk az alapszíneket tablettából, mikor is kiderült, sárga nincs benne. És hát sárga tojás nélkül nem húsvét a húsvét. Lányomnak eszébe jutott, hagyma lével is lehet sárga színt elérni, csak arra már ő sem emlékezett, hogyan. Sokáig nem gondolkodtunk, odaraktunk pár beton keményre főtt tojást egy kisebb edénybe még tovább főni, és a hagymákat csak úgy mellédobáltuk. Nagyon hamar elszíneződött a víz, de a tojásokon csak egy kis szolárium szín látszott. Hagytuk, hadd föddögéljen tovább. Közben feloldódtak a tabletták, a műanyag edényeket már klasszul befogták. Az eredeti terv az volt, hogy viaszceruzával mintákat rajzolunk a tojásokra, s utána mártjuk a festékbe, de már az elején komoly nehézségekbe ütköztünk. A festékre az volt írva: forró tojásokra alkalmazzuk, a viaszceruzákra viszont az: csak hideg felületre! Gordiuszi csomó. Megpróbáltam ugyan egy forró tojásra rajzolni vele, de az eredmény siralmas lett. A ceruza fele kapásból elolvadt, a tojás viszont úgy nézett ki, mintha tintapacákat fröcsögtettünk volna rá. Kislányom szerint egyedi lett, szerintem csak ronda. Megközelítettük a másik oldalról a problémát. A mélyhűtőben pár perc alatt lehűtöttük a következő kísérleti nyulat / pardon tojást/, így tényleg kiválóan lehetett rá rajzolni. Ám mikor betettük a festékbe, semmi nem történt. Enyhe pír ugyan befogta, de ez messze nem hasonlított a pirosra, és a minta se nagyon látszott. Ez a módszer sem vált be. Megfestettük a maradékot csak úgy, minta nélkül, majd utólag valahogy kipingáljuk. Nagyon szépek lettek, bár az örömömet némileg csökkentette,hogy három konyharuhám, valamint a kutyából pár tincs bánta a festegetést. S a neheze még csak most következett. Andika kitalálta, hogy az üvegfesték biztosan megtapad a tojáshéjon is, és azzal igazán szép mintákat tudnánk csinálni. Hurrá! Ez tényleg jó ötlet. Volt, míg meg nem száradt az első minta. Arról már nem is beszélek, hogy az első, és persze a legszebb tojás ripityomra tört a kövön, mivel drága gyermekem túl forrónak ítélte, és nemes egyszerűséggel elhajította. Hja kérem, a két órán át fövő tojás nehezen hűl. De visszatérve a mintákra. Tényleg gyönyörűeket rajzoltunk, mindenféle népi motívumokat, virágokat, még egy csodaszép pávát is kreáltam. Bár férjem szerint egy túlsúlyos, deformált kacsa lett, anatómiailag helytelen tollazattal, de nekem akkor is tetszett. Biztos az volt a baja, hogy elfelejtettem neki ebédet adni, de hát akkora munkában voltunk, hogy ilyen apróságokkal nem értem rá törődni. Egyen főtt tojást. Tehát a gondok akkor kezdődtek, mikor megszáradt az első minta. Átlátszóvá vált. Állítólag ez az üvegfesték szokása. Csak üvegen látszik színesnek, mindenhol máshol átlátszó. A másik hátrányos tulajdonsága, hogy a tojáshéjon mégsem keményedik, hanem valamiképp gumiszerű formát ölt, s gyakorlatilag az ég egy adta világon mindenhová odaragad. A továbbiakban még pár konyharuhát kidobtunk, még egy kicsit vágtunk a kutya bundájából, mivel igen érdeklődő természet, s az üvegfesték a szőre közelében rágógumivá alakul. Megjegyzem ezt a tulajdonságát érdemes lenne tanulmányozni. Ezek után úgy döntöttem a hagyma lében fövő tojások már szebbek úgy sem lesznek, ki kell szedni őket. Mit mondjak. Fehérrel díszítve biztos gyönyörűek lennének, de így elég bizarr barna tónusúak. Kislányomnak támadt egy újabb korszakalkotó ötlete: látott nálam fehér körömlakkot. Az pont jó lenne. Mondanom sem kell, a méregdrága franciamanikűrömre gondolt. Nem számít egy anya megtesz ennyit a lányáért. Férjem szerint ez az egyetlen normális mozzanatunk eddig, ugyanis ő ki nem állhatja azt a lakkomat. Ez a technika végre működni látszott. A baj csak az volt, hogy a második tojásnál már besűrűsödött a massza, a negyediknél meg végleg beszáradt. Próbálkoztunk feloldani körömlakklemosóval, de csak annyi lett az eredmény, hogy még az is leázott, ami rajtam volt. Úgy gondoltam, most kell abbahagyni a kísérletezést. A kutya ugyanis vészesen kopaszodik, s konyharuhám sincs már több felesleges. Tíz tojást, amihez hozzá sem nyúltunk, szépen elrendeztünk egy kosárkában a csoki nyulak mellé, igazán szépen mutattak. Férjem óvatosan  megkérdezte, mi lesz a maradék hússzal, ami még csak köszönő viszonyban sincs egy igazi hímes tojással? Nagyon egyszerű. Nem meséltem még? Az egyik specialitásom a szivárvány- rakott krumpli!