Résnyi boldogság
Captnemo 2007.09.24. 17:49
A Boldogság Kapuja...
A Boldogság Kapuja résnyit engedett egykor Neked. Csak épphogy beláss. És Te szerettél, amikor még áldott szerelemben éltél, és szerettél, amikor már semmi nem maradt, amit még egyáltalán érdemes lenne szeretni.
Volt, hogy elképzeltelek. Elképzeltem csupasz testedet. Képzetemhez társul csókod szegődött egyszer. Emlékszel? Te is kaput nyitottál aznap. És aztán hirtelen becsaptad magad előtt a rám emelt sós levű Boldogság Poharat.
Előző nap még szerettél. Valamint másnap. S nem másnak hitted, mint ami volt. Szerelmet temetni. Hiszen az is volt. Holt. Mely élőbb az élőnél, holtában is. S nem tudtál átlépni árnyakon, szellemeken. Már nem tudtál akkor átélni.
Egyszer elképzeltem a Boldogság Kapuját, amint résnyire nyílik meztelen testeden, mint emelt serlegre a száj. Épp ilyen csókra, ahogy ajak csókolja a poharat, ilyenre vágytál. De nem én voltam, kit résnyire szerettél. Nem én. Egyáltalán.
|