Szeretlek. Hallod?
Ahogy hozzád simulok,
bőröd lágyan becézem,
és kócos hajadba túrnak ujjaim.
Így kapsz szerelmes borzongást
- ahogy oly sokan tőlem -
Ugye, milyen jó velem?
A kezemben tartalak.
Érzed a zenét?
Nemcsak a füledbe húzom,
milyen hangszert szeretsz?
Mondd! Gitár, vagy klarinét?
Talán hárfa vagy hegedű,
dobok, harsogó trombita.
- Ha akarok, megváltozom! -
Hallod az asszonyt?
Úgy sikolt, mint sápadt kísértet,
vagy a síró gyerekeket,
valahol elhagyottan üvöltenek,
mondd, ráz már a hideg?
Páni rettegés arcodon:
mert megtehetem veled.
Megfagyaszthatlak…
Mert most épp gyűlöllek:
falaiddal, félelmeiddel együtt!
Én el tudlak sodorni,
akár levelet az áradat!
- Melyik arcomnak hiszel? -
Melyik felét kéred Janusnak?

[…]

Ne félj, csak a szél beszél,
buta suttogás az egész,
hunyd le szemed, és ne félj!
Ne félj, ne félj, ne félj…

2005-06-14