Áthajlás
aranytk 2007.10.19. 21:53
Hatalmas árokba várjom...
Áthajlás
Hatalmas árokba vájom álmokból áthajló fájdalmas járásom (nincs magamban sem maradásom)
Lassú sóhajba simul, s kényszerré válik lelkemben a béke (a válaszok csendben hullnak gyarlóságom ölébe)
Hisz’ tudom már… ahogy ez az év is rásimul majd egy újabb évre, úgy foszlik semmivé a lenyugvó akarat korhadt kérge
S ha majd őszülni kezd bennem minden határ csak egy dologra vágyom csupán: hogy felrajzolhassam tollammal a végtelen égre:
Itt voltam! - s megérte…
2007. január
|