Parázs mellett
aranytk 2007.10.19. 21:54
Suttogó szavaink mögött...
A PARÁZS MELLETT
Suttogó szavaink mögött talán még hulló csillagot is takart a fekete éj; kívánságba karcolt vágyakat sodort felénk szelíden az augusztusi szél… Lassú táncra hívtak a fáradt lábak, ölelő karokba bújtak a fojtott vágyak, s fénykoszorút font fölénk a meghitt pillanat. Az égbe szökkenő szikrák pattogó hangja törte csak a csendet. A szunnyadó parázsban ezüst-szürke pernye pergett, mint az idő ködlő kötelén kavargó képzelet. Szikrák fénye szállt a végtelenbe, arcod tükrébe libbent a nyár múló sejtelme, idézve a tavasz ébredő illatát, igézve a kora ősz sárguló avarát, s míg lelked érintette lelkem, a boldogság büszke ragyogássá szelídült ölemben.
2007. augusztus 20.
|