Rókabánat   Egyszer voltam, hol nem voltam Hosszú farkú róka voltam. Fehér bundám selymes fénye Beragyogta a vidéket. Mikor erdőben osontam Fától fáig lopakodtam, Rikoltozott fent a csóka: Vigyázzatok! Ott a róka! Mikor réten settenkedtem Nyuszik nevettek mellettem. Fehér bundás, szőrös, fényes! Nem leszek ma az ebéded! Orrom lógott, gyomrom korgott. Farkam sem volt már bozontos. Gondolkodtam mit csináljak, Mivel rejtsem el bundámat. Próbáltam én mattá tenni, De bizony, nem használt semmi. Megfürödtem pocsolyában Tiszta sár volt farkam, hátam. Ruhát szőttem pókhálóból. Nem látszott ki csak az orrom. Hemperegtem falevélben. Nem tűnt el ragyogó fényem. Egy nap szomorkodtam éppen Magas fűben kint a réten Mikor tündér pottyant elém Megszédült a fa tetején. Kábán emelte rám szemét. Bennem felcsillant a remény: Talán segít, ha megkérem Mattá tenni fehér fényem. Kicsi tündér! Segíts rajtam! Fényes bundám hogy takarjam? Tégy valami csodát kérlek! Varázsolj rejtő színt nékem! A tündér még mindig kábán Kivette a varázspálcát. Csinált két kört, ákom-bákom Én a tündér azt kívánom: Holnap reggel virradóra Legyen vörös ez a róka! Pálcáját megsuhintotta, És tova tűnt azon nyomban. Kétségbe esve ott álltam, Jajj! Most aztán mit csináljak? Inkább maradnék fehérnek! Rejtő helyett rőt színt értett. Ebből nem lesz nyúlpecsenye, Már messziről észre vesznek. Holnap reggel vörös fényem Beragyogja a vidéket.