Elveszett világ
agnes 2007.11.13. 13:56
Sziklaorom tetején állok...
Sziklaorom tetején állok. Mikor lenézek, egy eltűnt világot látok, kék színű pára leng fölötte, talán... sosem létezett, csak én képzeltem a völgybe. Vagy mégis tévedek? Hisz emlékeimben létezett a nyár, mikor a szó lelkembe költözött, szegetlen üzenetként billegett, mint fán, a vadgesztenye levelek. Emlékszem csókok ízére, mit megidézett az ősz… Gyümölcseit ajkamra téve, mohón kóstoltam édes ízüket. Mennie kellett, az ősz nem maradhatott velem, helyette jött a tél, de őt is szeretem. Mert nékem adva lelkét, fájlalta bánatom. Vigaszul havat kacagott nekem, oly szépen hullatva csillagát, én csak ámulva néztem, feledve a vágy kérlelő szavát. A völgyben hömpölyög a pára, Visszatérek a rejtett világba.... Most még a szél simogat, küszködöm a szavakkal… Csak egy percet maradhassak még.. Szélfútta hajjal....
|