Őszi naplemente
agnes 2007.11.13. 13:57
Mikor megbántássá lett a szó,...
Mikor megbántássá lett a szó, úgy éreztem most meghalok. Bánatommal vörösre festettem, az égbolt szélén toporgó napot.
Még egyszer visszanézett, mosolyát elküldte nekem. Hirtelen felhőbe burkolózott, és fekete lett a végtelen.
Halvány, csöppnyi sugárka kapaszkodott az ég peremén. Nem mehetett búcsú nélkül, így megsimogatott a fény.
Nesztelen léptekkel érkezett az éjszaka. A téren sötéten bólogattak a fák. Hallgattam az eső, leveleken zokogó sóhaját.
Búcsúztak. Szél ringatta őket, de ódát énekeltek, ..nekem. Lassan leperegtek a levelek, Mint órán a homokszemek..
Az ősz vigasztalni próbált, egyre körülöttem lépkedett. Rám nézett, megcsóválta fejét, Csókjával törölte könnyemet.
|