Temető a szívememben
agnes 2007.11.13. 13:59
Halljátok?
Halljátok? Sír a kavics talpam alatt. Mikor lelkem a temetőmbe sétál, szívem közepében élő emlékeim néma sóhajával ölelkezik. Összebújva hallgatják a csöndet. A csöndet,.mi nem is létezik! Mert üvölt néha a fájdalom, lázong a kín, de én hagyom. Csak ülök az ágyon, és ringatom magam. Egyre hull a könnyem. Csak hullj, ..csak hullj, Mert úgy akarom tombolj hát kin, Zokogj jajongva. A világgá kiáltott fájdalom, fölém borul, mint a pára, átölel a csönd, és csak ringat,.ringat.. Tudja azt, mit nem is gondolok. Ha nem tudom majd elengedni a múltat, szép... csendesen... megbolondulok.
|